A nem mindennapi életutat maga mögött tudó alkotó másfél éve költözött Keszthelyre, ahol már túl van egy kiállításon, és úgy tűnik, a siker is itt érte utol. A Képzőművészeti Akadémia festő szakán nem kisebb mestertől tanulhatott, mint a közelmúltban elhunyt Kokas Ignác, ám a mesterképző elvégzése után hullámvasúthoz hasonló életpálya következett. Kisebb-nagyobb lendületű alkotói korszakok tették próbára kitartását, melynek most látszik beérni gyümölcse. Elismertségét bizonyítja a többek között az Állami Operaházban megrendezett önálló kiállítása, vagy hogy legutóbbi képe több mint egymillió forintért talált gazdára. Ma már a tehetségéből él, ám nem volt ez mindig így.

- Weboldalán meglepő őszinteséggel vall magáról, kétkedéseiről, az állandó útkeresésről. Kalandvágy vagy valami más csábította el több ízben is a festőállvány mögül?

- Amikor elfogyott a pénz, inkább elmentem dolgozni, minthogy a művészetemben térjek olyan útra, ami távol áll tőlem. A bicikliszereléstől a sofőrködésen át a személyi titkári munkáig mindent kipróbáltam a kilencvenes évek közepétől, de dolgoztam brókerként, egy gyógyszergyár weboldalának a vezetőjeként és tőzegbányában fizikai munkásként - csak hogy pár példát említsek... Van bennem küldetéstudat, egyfajta megerősítés, aminek talán egyik eredménye, hogy tavaly november óta hihetetlen lendületet vett a karrierem. Folyamatosan értékelődnek fel a képek, olyan a kereslet irántuk, hogy nem tudok eleget festeni. Most is többen várakoznak, mikor készül el egy újabb tott kép. Kik ezek a megrendelők?

- Változó. Van olyan, aki húsz éve vett tőlem részletre képet, de azóta olyan egzisztenciális pozícióba jutott, hogy ma már gyűjtő, az én képeim gyűjtője, és más vevőket is hozott. Van egy kör, amelynek tagjai estéket töltenek vitával a képeim fölött. Talán nem túlzás azt állítanom, hogy szenvedélyükké vált a festményeim gyűjtése, olykor egymás között is licitálnak.

A művész, Tóth Tamás - Képeit nem jellemzi a derű, inkább a groteszk kifejezések gyakoribbak. Ez mitől van?

- Nem vagyok vidám típus, borzasztóan nehezen elviselhető ember lehetek kívülről. Sokszor jó lenne a dolgokat könnyedebben kezelni. Sokkal linkebb szeretnék lenni. - Hogy születnek ezek az olykor nagyon furcsa világba kalauzoló alkotások?

- Az adott hangulatomból kiindulva, általában amikor felindult állapotba kerülök, elkészül egy kusza, ösztönösen létrehozott felület az alapot képező színekkel és formákkal. Utána megállok, s ha nem tudom még hogyan tovább, félrerakom. Nagyon sok időt töltök azzal, hogy beszélgetek a képpel. Kirakom hol ezt, hol azt és várom, hogy melyik mikor szólít meg. És attól a pillanattól, hogy beszélni kezd hozzám, már olyan, mint egy forgatás. Megvan az első snitt vagy beállítás, ami aztán elkezdi nyaldosni a fantáziámat minden irányban, s jönnek az álmatlan éjszakák, amikor fogva tart a téma. Ekkor már tudom, hogy milyen stílusú lesz, hogy miről szól majd a film . Mert bár a végén rakom össze a helyszíneket, a szimbólumokat hozzá, de mindegyik egy kerek történet lesz.

Forrás: zaol.hu - Sámel József